|
ZÁRÓNYILATKOZAT
 A
világ haladó és demokratikus ifjúsági és diák erői sikeresen
megtartották a négyévente megrendezendő kiemelkedő jelentőségű
politikai, kulturális, antiimperialista rendezvényüket, a 16.
Világifjúsági Találkozót (VIT), 2005. augusztus 7-től 15-ig, a
Venezuelai Bolivári Köztársaság fővárosában, Caracasban, folytatva
és megerősítve ezzel a Fesztiválok mozgalmát.
A 16. VIT-en több, mint
17000 delegált volt jelen helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi
szervezetektől, 144 országból, képviselve a világ több millió
fiatalját és diákját. A 16. VIT számos eseményén jelentek meg
különböző korú, nemű, ideológiai háttérrel rendelkező, különböző
etnikai és szociális származású fiatalok. Ezek a fiatalok az elmúlt
hónapokban, az előkészítő folyamatok alatt, felismerték a
jelentőségét annak a politikai szervezőmunkának, amely nagymértékben
mozgósította a világ haladó ifjúságát és a fesztivál a szlogenjével:
„A békéért és a szolidaritásért, Mi küzdünk az imperializmus és a
háború ellen!” óriási hatással volt a különböző városokban és
országokban élő emberekre.
Napjainkban, négy évvel az
Algériában tartott, sikeres 15. VIT után, a világ imperialista erői,
élükön az Amerikai Egyesült Államok kormányával, aljas és agresszív
támadást indítanak minden olyan kezdeményezés ellen, amely gátolja
őket a világ feletti globális uralmuk megszilárdításában. Ez a
mostani Fesztivál az emberiség számára olyan történelmi pillanatban
került megrendezésre, amikor az imperializmus egy földrészen
ízelítőt kapott a végső vereségből és egy olyan országban, amely
lángol a reménytől és a Fesztiválok mozgalmának szolidáris és küzdő
szellemétől. Egy olyan országban, ahol jelen van a világban uralkodó
két fő szembenálló erő: egyfelől az imperializmus, a maga megszálló
és háborús politikájával; másfelől az emberek küzdelme az
elidegeníthetetlen jogaikért.
A 2001. szeptember 11-i
események alkalmat adtak az Egyesült Államok kormányának és
szövetségeseiknek, hogy kiterjesszék az imperialista hadjáratukat a
hamis „terror elleni háború” és „küzdelem a szabadságért” jelszavak
alatt a képzeletbeli „Gonosz-tengelye” ellen, és így erőltessék
másokra a saját szociális, gazdasági, kulturális és ideológiai
törvényeiket. Az ilyen események és következményeik megmutatták az
elmúlt négy év imperialista taktikáját, amelynek lényege a
terjeszkedő politika fokozása, és amelyet ezért a vezető
imperialista hatalmak – az Egyesült Államok, az Európai Unió és
Japán – folyamatos ellentéte jellemez. Az ilyen ellentétek miatt
állandósuló imperialista agresszió, céljai elérésében olyan jól
bevált eszközöket alkalmaz országok és mozgalmak ellen, mint a
blokádok, konfliktusok kiprovokálása, intervencióval való
fenyegetés, katonai beavatkozás, háború és megszállás. Ez az
agresszió továbbá fokozta támadásait az emberek szabadság- és más
jogai ellen is. Ahhoz hogy ezen intézkedések morális és elméleti
alapját megindokolja, az imperializmus felhasználja a médiát, az
oktatási rendszert, a művészetet, a szórakozási lehetőségeket, és
minden olyan eszközt, amely alkalmas arra, hogy terjessze a
kifinomult ideológiai agymosását. Ez, hogy az agymosás ilyen sok
irányból éri a fiatalokat – legtöbbjüket egészen születésüktől
kezdve – különösen riasztó jelenség. Az az aljas kísérlet, hogy a
küzdelmet az erőszak, az ellenállást pedig a terrorizmus egy
formájaként állítsák be nagyon régi próbálkozás. De az embereket ez
nem zavarta meg, és a valóság folyamatos torzítása valamint az
égbekiáltó provokációk ellenére az ellenálló mozgalmak nőnek és
erősödnek. Ez az agresszivitás azonban nem véletlen. Abból ered,
hogy miközben az imperializmus strukturálisan alkalmatlan arra, hogy
megoldja a világ népességének túlnyomó többségének szükségleteit,
harcol az életéért. Az ebből az ellentmondásból keletkező agresszió
különböző szinteken fejeződik ki: gazdasági szinten stratégiailag
újraértékeli a szerepét, azért, hogy növelje a kizsákmányolást és
ezzel a versenyképességét; politikai szinten, hogy megvédje az
uralmát az emberek fölött; ideológiai szinten, hogy megelőzze a
mindenhatóságát kétségbevonó folyó vitát. Az imperializmus nem
legyőzhetetlen, ahogy azt szeretné elhitetni magáról, épp
ellenkezőleg, a szerkezetéből adódó válság egyre mélyül, és az ebből
fakadó agresszivitása nem óvja meg attól, hogy az emberek végső
vereséget mérjenek rá.
Az imperializmus
ideológiai hadjárata ellenére, a haladó, békeszerető erők egyre
erősödnek és elszántságuk egyre határozottabbá válik. Mi, tudatos
fiatalok és diákok a világ minden tájáról, tudatában vagyunk
történelmi szerepünknek, és 1947 óta rendszeresen összegyűlünk a
Világifjúsági és Diáktalálkozókon, hogy megszilárdítsuk küzdelmünk
alapelveit; kicseréljük tapasztalatainkat; megteremtsük azokat az
alapokat, amelyek segítségével a későbbiekben össze tudjuk hangolni
nemzeti és nemzetközi akcióinkat; annak jegyében, hogy
fölszabadítsuk az emberiséget mindenféle elnyomás, diszkrimináció és
imperialista uralom alól, hogy igazságosság és szabadság
uralkodhasson az emberek között. A szervezettség, tudatosság és
mozgósíthatóság a világ ifjúsága és diáksága körében egyre
nyilvánvalóbbá válik. Valahányszor az imperializmus megsérti az
emberek szabadság- illetve más jogait, vagy beleavatkozik azokba,
erős ellenállással találja szemben magát. Ahány módon sérti meg az
emberek függetlenségét, szuverenitását vagy önrendelkezéshez való
jogát, az emberek annyiféle ellenállási formát találnak, hogy
szembeszálljanak az érdekeivel. Ezért a mi mindenkori elsődleges
kötelességünk, hogy kiálljunk azon emberek, fiatalok és diákok
mellett, akik a legtöbbet szenvednek az imperialista politika
hatásaitól.
Minden nap az
imperializmussal való ellenállás egyre több és több támogatóra
talál. Ez a rendszer képtelen arra, hogy felismerje a diákok
szükségleteit és érdeklődésüket vagy megoldja problémáikat. Ezért
mozgósították magukat a helyi, nemzeti, regionális, nemzetközi,
haladó, anti-neoliberális, antiimperialista szervezetek és a
fiatalok általában Afganisztán és Irak inváziója és a megszállása és
a további imperialista tervek ellen, amelyek a föld geopolitikai
térképének saját érdekeik szerint való megváltoztatásával
újrarendezik a világot; az országok belső ügyeibe való imperialista
beavatkozások ellen, a G-8, a NATO, az IMF, a WB, a WTO, az EU, az
FTA, az FTAA közbelépő politikája ellen, az eladósodás és a
militarizmus ellen, az olyan katonai bázisok és intervenciós tervek
ellen, mint guantanamói bázis vagy a “Kolumbia Terv”, a folyamatos
kínzások és az emberi jogok megsértése ellen.
Ebben az évben, miközben
megemlékezünk Hirosima és Nagaszaki szörnyű bombázásának 60.
évfordulójáról, az imperialista országok agresszív természete ma is
tisztán látszik. Ami, boldogsággal tölt el minket, hogy idén
ünnepeljük az antifasiszta emberek győzelmének és ehhez kötődően a
Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) megalakulásának 60.
évfordulóját. Ez a két esemény mélyen kapcsolódik egymáshoz, és
magába foglalja az emberek megingathatatlan elkötelezettségét a béke
és a szolidaritás iránt, és tiszteletben tartja milliók életének
emlékét, akik az évek során megerősítették ezeket az elveket,
eseményeket, amelyek mélyreható szociális átalakulásokat jeleztek,
dekolonializációs folyamatokét és olyan változásokét, amelyek
megváltoztatták a világ hatalmi egyensúlyát. Ahogy felidézzük a
vietnami nép három évtizeddel ezelőtti, az imperializmus felett
aratott dicsőséges győzelmét illetve az azt követő gazdasági és
szociális eredményeket, a küzdelmünket és a bennünk felhalmozódott
tapasztalatokat, megtelünk reménnyel és önbizalommal és ezek
segítségével úrrá leszünk jelenlegi nehézségeinken és az emberek
győzelme nyilvánvalóvá válik.
Szerte a világon, a
fiatalok számos formában harcolnak a kizsákmányolás, blokádok,
embargók, szankciók, a diszkrimináció és a fundamentalizmus minden
fajtája ellen. Mi elkötelezettek vagyunk a világbékéért és
nukleárisfegyver-mentes világért folytatott harc iránt. Olyan
szociális-gazdasági rendszert akarunk, amely magát az embert állítja
a középpontba és tartja legfontosabb elemének; olyan rendszert,
amely a szociális igazságosságon, nemzeti szuverenitáson,
függetlenségen, önrendelkezéshez való jogon, demokrácián,
biztonságon, nemzetközi szolidaritáson és együttműködésen alapul.
Követeljük az emberi jogoknak, a nők jogainak, a szexuális jogoknak,
a fenntartható fejlődés elvének és a környezetnek a tiszteletben
tartását és mindenkit felszólítunk ezek védelmére. Ezenkívül,
követeljük a mindenki számára hozzáférhető foglalkoztatást,
munkajogokat, oktatást, egészségügyi ellátást, sportolási
lehetőséget, kultúrát és technológiát. Optimisták vagyunk, mert meg
van rá minden okunk, hogy azok legyünk, mivel mi harcolunk az ügy
érdekében és komoly haladást értünk el, hála a fiatalok örömteli és
lázadó szellemének, aminek segítségével szembe tudtunk nézni a
nehézségekkel és felül tudtunk emelkedni azokon.
Az imperializmus olyan
egyoldalú és hamis képet próbál az emberi jogokról mutatni, amely
nem az emberek, hanem a nagyvállalatok és a transznacionális tőke
érdekeinek kedvez. Ez egy olyan rendszer, amelynek rasszista,
kirekesztő és elidegenítő rendjét és politikáját még az amerikai
állampolgárok is kénytelenek elviselni, és amely ellen ők is
lázadnak. Az emberiség legalapvetőbb joga, az élethez és minden
ahhoz szükséges dolog birtoklásának a joga, legfőképp a szabad
döntés joga abban a kérdésben, hogy milyen típusú társadalomban
akarnak élni, és annak elidegeníthetetlen joga, hogy harcoljanak
ezért a társadalomért. Az imperializmus számos módon megtagadja az
emberektől ezeket a jogokat; a nemzetközi kapitalista rendszerekkel,
az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) a világban betöltött
szerepének megdöntésével, vagy ha szükségesnek találja, háborúk
indításával, mint ahogy ezt tette Jugoszlávia, Afganisztán és Irak
esetében. Az imperializmus egy új, totalitárius világot akar
építeni, ami rossz a fiataloknak, a dolgozóknak, az embereknek.
Követeljük az összes
külföldön létesített katonai bázis felszámolását; a nukleáris,
kémiai és biológiai fegyverek megsemmisítését és az atomkísérletek
beszüntetését. Követeljük a katonai költségvetések csökkentését,
amelyek napjainkban pont, hogy növekednek, főleg az Amerikai
Egyesült Államokban.
Az imperialista,
háborúpárti politika olyan problémákat idéz elő, mint például a
menekültek problémája, azoké az embereké, akik milliószámra voltak
kénytelenek elhagyni otthonukat, földjüket, állásukat és
családjukat. Vagy mint az imperializmus gazdaságpolitikája miatt
kialakult éhínség elől menekülő bevándorlók problémája, akiknek
többsége illegálisan tartózkodik a fejlett kapitalista országokban,
ahol – az emberiség szégyenére – úgy bánnak velük, mint a
rabszolgákkal.
Sürgősen mozgósítanunk
kell az embereket, hogy nemzetközi nyomást tudjunk gyakorolni az
ENSZ tényleges demokratizálódásáért, szemben az Egyesült Államok és
szövetségeseinek azon kísérletével, hogy reformokkal ezt a sokoldalú
szervezetet, - amelynek az lenne a feladata, hogy megteremtse az
egyensúlyt a világ országai között, egyenlő jogokat és
kötelességeket szabva nekik – nemzetközi eszközként használják fel,
hogy vele törvényesítsék beavatkozó akcióikat.
Az imperializmus
tönkretette a fiatalok számára az oktatás feltételeit, szorgalmazza
az oktatásból való kirekesztést és a általános oktatás elhagyását.
Napjainkban 113 millió gyermek nem jár iskolába és 130 millió fiatal
írástudatlan. Tiltakozunk az oktatás elüzletiesítése ellen és
követeljük a mindenki számára hozzáférhető, nyilvános, ingyenes és
minőségi oktatást.
A tudományok és a
technológiai újítások használatakor, ezeket az eszközöket úgy
kellene tekinteni, mint az emberiség közös vagyonát. Az Internet a
nagy többség számára hozzáférhetetlen. Például, Afrika a Szaharától
délre eső része a világ Internet csatlakozásának csupán 0,1%-át
birtokolja, miközben a föld népességének a 10%-a él ott. Követeljük,
hogy a tudományok és a technológiai újítások a fiatalokat és az
embereket szolgálják, ne csak a haszonszerzés módjai legyenek. Az
alapvető szolgáltatások hozzáférhetősége is még mindig erősen
korlátozott – kétmilliárd ember, szerte a világon, nem jut áramhoz.
A tömegmédia és más
információs csatornák fejlődése az információ és kultúra
termelésében és hozzáférhetőségében nem tükröz demokratizálódási
folyamatot. A világ információs központjainak legtöbbje
transznacionális vállalatok kezében van, és ez azt eredményezi, hogy
az információk sugárzását nem a fiatalok és a diákok érdekei, hanem
az uralkodó ideológia osztályérdekei határozzák meg. Ebben a
világméretű küzdelemben, az emberek ellentámadását nem szabad
kizárólagosan gazdasági területre korlátozni, ideológiai téren is
harcolni kell, az ellen az ideológia ellen, ami elidegenít az
embereket és uralkodik, főleg a fiatalokon, hamis szükségletek
keltésével és az individualizmus szorgalmazásával. Ezért az oktatási
és kulturális erőfeszítéseinket minden módon fejlesztenünk kell, a
korábbiaknál haladóbbá, és napról napra több ember számára
elérhetővé kell tennünk.
Napjainkban, a mély
válságban levő kapitalizmus és az imperializmus az emberek többségét
megfosztja a munkajogokról, főleg azokat a fiatal munkásokat, akik a
legtöbbet szenvednek a munkanélküliség következményeitől. Mi
harcolunk a jogos munka jogáért. Segítünk a fiatal munkásoknak
küzdelmük megszervezésében, hogy a szakszervezeti mozgalom
erősítésével meg tudják védeni az emberek érdekeit, és harcolni
tudjanak a kizsákmányolás új formái ellen, mielőtt azok véghezviszik
a szándékukat és létrehoznak egy új, embertelen, minden jogától
megfosztott generációt.
Az emberek
elidegeníthetetlen joga, hogy használják a föld gazdagságát és
erőforrásait - értelmes keretek között, a környezet károsítása
nélkül -, hogy fedezzék az emberiség sürgős szükségleteit. Az
imperializmus háborúkat indít, belső konfliktusokat szít, állami
terrorizmust alkalmaz, hogy megszerezze országaink gazdagságát.
Manapság, a világ népességének 40%-a nem jut alapvető egészségügyi
ellátáshoz sem. Több, mint egymilliárd ember nem jut megbízható
eredetű ivóvízhez. Közülük ötmillióan halnak meg minden évben, főleg
gyerekek, olyan megbetegedésekben, amelyek szorosan kapcsolódnak
ehhez a problémához.
A szakadék a népesség
szegény és a gazdag rétegei között egyre nő. Több, mint egymilliárd
ember él a világon kevesebb, mint napi egy dollárból. Három és fél
másodpercenként éhenhal egy ember, közülük is legtöbb főleg gyerek.
A kapitalizmus területi
elhelyezkedése is a világ gazdasági erejének egyenlőtlen eloszlását
eredményezi. A 24 leggazdagabb ország birtokolja a világ
gazdagságának 85%-át. A munka igazságtalan nemzetközi elosztása és a
„külföldi adósságok” létezése tesz országokat a gazdagabb államoktól
függő országokká. Az úgynevezett „fejletlen országok” helyzete a
kapitalista központok uralmának eredménye. Ez az uralom, ami ezt az
alárendeltséget állandósítja létfontosságú a kapitalizmus számára.
A déli-déli együttműködés
stratégiai fontosságú számunkra, mert komoly eredményeket ért el a
nagyhatalmak monopolérdekeivel szemben. Támogatnunk kell minden
lehetséges módot a tapasztalatcserére, párbeszédre valamint a
fiatalok, illetve diákszervezetek és általában az emberek akcióinak
összehangolására, hogy közösen vállaljuk magunkra egy olyan
fejlődési irány kivívását, amely a felelni tud a mi szükségleteinkre
és céljainkra.
Tízmillió AIDS-es fiatal
él a világon, legtöbbjük Afrikában és Ázsiában. Minden évben,
körülbelül hárommillió ember hal meg maláriában. Követeljük a
mindenki számára elérhető, ingyenes egészségügyi ellátást, mert ez
az egyetlen módja annak, hogy biztosítsuk az egészséghez való emberi
jogot.
Azok a riasztó vélemények,
amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete 2005-ös Világifjúsági
Beszámolójában jelentek meg, még jobban megerősítik azt, hogy
harcolnunk kell ezeknek a problémáknak az okai ellen. Azzal, hogy
közelebb hozzuk az imperializmus és a kizsákmányolás bukását,
emberéleteket mentünk meg.
Erősítenünk kell a
kapcsolatot a különböző társadalmi osztályok között, főleg a
fiatalok, köztük fiatal munkások, nők, diákok, földművelők,
őslakosok és népi mozgalmak között, akik hasonló módszerekkel
harcolnak különböző céljaikért, és ebbe a harcba be kell vonnunk más
osztályokat is, hogy együtt dolgozzunk velük, azzal a
meggyőződéssel, hogy a közös erőfeszítések és az így kivívott
haladás mindenkinek hasznot hoz, mert a nemzeti eredmények
hozzájárulnak az imperializmus elleni világméretű küzdelemhez.
Erősítenünk kell a helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi
anti-neoliberális, antiglobalizációs, antikapitalista vagy
antiimperialista közös küzdelmet és részt kell benne vennünk, azzal
a céllal, hogy összegyűjtsük szervezeteinket és a szegény emberek
óriási tömegeit, akikre közvetlenebb hatással van a jelenlegi
világrend, és akikkel közös céljaink vannak, hogy tapasztalatot
tudjunk cserélni és növelni tudjuk társadalmi befolyásunkat.
Ki kívánjuk fejezni
szolidaritásunkat Irak népének és fiatalságának küzdelmével és az
imperialista megszálló hatalmakkal szembeni ellenállásával.
Követeljük a megszálló erők azonnali kivonását, valamint Irak
szuverenitásának és egységének visszaállítását. Elítéljük az
imperializmus és megbízottjainak a térségben folytatott elnyomó
politikáját és követeljük az összes politikai fogoly azonnali
szabadon bocsátását. Elítéljük a „Nagy Közel-Kelet Terv” elnevezésű
imperialista kísérletet, amely arra irányul, hogy megváltoztassa a
geopolitikai térképet, és amely önkényes kritériumok alapján, a
saját érdekei szerint választ ki országokat, és kiáltja ki őket
diktatúra vezette államoknak, hogy aztán ez alapján követelje tőlük
a „demokratikus” változást. Hogy elérje céljait, a megszálló
Egyesült Államok összejátszik a szolgalelkű cionista izraeli
kormánnyal, amely destabilizáló szerepet játszik a régióban és amely
igazságosztóként válogatás nélkül megsemmisít minden ellenálló
mozgalmat a térségben. Ezért szolidaritásunkat fejezzük ki a
palesztin nép és fiatalság egy Jeruzsálem fővárosú, független
államért folytatott küzdelmével, és úgy gondoljuk, hogy joguk van
fellépni a megszálló erők ellen; követeljük a menekültek
visszatérésének jogát, amit egyébként ENSZ határozat ír elő, és
felszólítjuk a nemzetközi közösséget, hogy támogassa a megszállt
palesztin területeket épülő izraeli apartheid-fal azonnali
megszüntetéséért folyó küzdelmet. Szolidaritásunkat fejezzük ki
Szíria népének és fiatalságának küzdelmével és ama jogával, hogy
fellépjen az izraeli megszállás ellen. Követeljük, hogy Izrael
azonnal vonuljon ki a Golán-fennsíkról. Elutasítjuk az Egyesült
Államok Kongresszusának külföldre vonatkozó, Szíria ellen hozott
határozatait. Elítéljük Libanon belügyeibe való imperialista
beavatkozást, amely destabilizálni próbálja az országot és a
térséget; támogatjuk a libanoni nép és ifjúság küzdelmét, ahogyan
fellépnek és harcolnak libanoni „Cheeba farmok” izraeli megszállás
alól való felszabadításáért, és követeljük az összes megszálló erő
kivonását a régióból. Szolidaritásunkat fejezzük ki Marokkó népének
és ifjúságának küzdelmével, amelyet Sebta y Melilla a spanyol
megszállás alóli felszabadításáért folytatnak.
Európa népeire és
fiatalságára nagy befolyása van az Európai Unió növekvő hegemóniája.
Minden nap egyre jobban érzik az életükön annak igazi imperialista
jellegét, ami persze világ összes többi fiataljának életére is
hatással van. Szolidárisak vagyunk: a Balkán népeivel, akik néhány
éve kénytelenek voltak elviselni a háború következményeit valamint a
NATO és az EU tartós beavatkozását; Ciprus népével, a görög és török
ciprusiakkal, akik hazájuk újraegyesítéséért küzdenek és
hangsúlyozzuk a török megszállás megszüntetésének sürgős
szükségességét, és azét is, hogy egy békés, megvalósítható,
működőképes, a nemzetközi jogon alapuló, az összes lényeges ENSZ
határozatot betartó és mindkét fél számára elfogadható megoldást
találjanak a ciprusi problémára; az ír nép küzdelmével, amit a brit
csapatok kivonásáért, valamint az egyesült és független Írországért
folytatnak; azokkal a pártokkal, mozgalmakkal és aktivistákkal,
akiknek üldözéssel és korlátozással kell szembenézniük, főleg
Kelet-Európában; azokkal a volt szocialista országokban élő
emberekkel, gyermekekkel és fiatalokkal, akik az elmúlt években
kénytelenek voltak abban az kétségbeejtő helyzetben élni, amelyet
éhezés, nyomor, munkanélküliség, írástudatlanság, drogokkal való
visszaélés, az alapvető egészségügyi ellátás és a demokratikus jogok
hiánya jellemzett, és még sok minden más, amivel a kapitalista
visszarendeződés jár; a milliónyi menekülttel és bevándorlóval, akik
az európai erődben élnek, és akiket extrém módokon zsákmányolnak ki,
akiknek életét alacsonyabb értékűnek tartják, és akik ellen olyan
reakciós intézkedéseket hoznak, amelyek hátrányosak számukra; és
minden emberrel és fiatallal a kontinensen, akik harcolnak az
imperialista uralom és a kizsákmányolás ellen.
Felszólítjuk a világ
minden táján élő fiatalokat, hogy fejezzék ki szolidaritásukat a
koreai fiatalsággal és az országuk a függetlenség, béke, nemzeti
egység elveken és a június 15-i Északi-Déli Közös Nyilatkozaton
alapuló újraegyesítésének ügyével és követeljük, hogy az amerikai
csapatok csak a 38. szélességi fok alatt legyenek jelen, mert
afölött folyamatos destabilizáló szerepük van a térségben.
Szolidaritásunkat fejezzük ki Nepál népével és fiatalságával és a
demokráciáért és az emberi jogokért folytatott harcukban. Követeljük
az összes bhutáni menekült tisztelettel és méltósággal való
visszatérhetésének jogát országukba. Szolidaritásunkat fejezzük ki
Mianmar diákjainak, fiatalságának és demokratikus mozgalmainak a
katonai junta és annak az embereket elnyomó akciói ellen, a
demokráciáért folytatott küzdelmével. Támogatásunkat fejezzük ki Srí
Lanka haladó mozgalmainak, akik nemzeti egységért küzdenek és
harcolnak az országot megosztani, a térséget destabilizálni akaró
imperialista kísérletek ellen. Tisztelgünk a vietnami nép és ifjúság
a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért folytatott küzdelme
előtt, szuverén köztársaságuk születésének 60. évfordulóján, és
szolidaritásunkat fejezzük ki az Egyesült Államok által használt
Agent Orange/Dioxin vegyszer az igazságért harcoló vietnami
áldozataival.
Az afrikai fiatalok
problémáinak okai mélyen, az imperialista erők politikájában
gyökereznek, akik a megmentő szerepében tetszelegnek, miközben
Afrikát soha véget nem érő háborúskodásba döntik, belső
konfliktusokat szítanak, hogy megkaparintsák és megtartsák a
természeti erőforrásait. Támogatjuk az Új Együttműködés Afrika
Fejlődéséért (NEPAD) nevű kezdeményezést, ami eszköz ahhoz, hogy
közösen járuljunk hozzá az afrikai országok békéjéhez, politikai
stabilitásához és fejlődéséhez, segítsünk megoldani problémáikat,
közös problémáinkat. Arra buzdítjuk a világ minden táján élő
embereket, hogy fokozzák harcukat az imperializmus és a
neokolonializmus ellen, és tartsák tiszteletben a szuverén államokat
valamint a jogukat, ahhoz, hogy ők oldják meg saját belső ügyeiket.
Elítéljük az imperialista beavatkozást Zimbabwében, egy olyan
szuverén államban, amely képes kezelni saját problémáit, és
követeljük a Zimbabwét és népét sújtó igazságtalan szankciók
feloldását. Szolidaritásunkat és támogatásunkat fejezzük ki
Nyugat-Szahara népével és ifjúságával abban a küzdelemben, amelyet
ENSZ rendeletek által is előírt szabadságukért és önrendelkezési
jogukért folytatnak, és követeljük az összes szaharai politikai
fogoly szabadon engedését. Nagy aggodalommal figyeljük testvéreink
küzdelmét a belső konfliktusokkal és háborúval sújtott Kongói
Demokratikus Köztársaságban, Ruandában, Burundiban,
Elefántcsontparton és Beninben. Elítéljük a diktatúrát és az
autokratikus monarchiát Szváziföldön és támogatjuk Szváziföld népét,
hogy olyan típusú kormányt választhasson magának, amilyen alatt élni
szeretne. Hozzá kell járulnunk azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek
a béke és az emberi jogok megteremtésén fáradoznak Szudánban, és
támogatnunk kell a jelenlegi békefolyamatot. Segítenünk kell azokat
a kezdeményezéseket, amelyek harcolni próbálnak az afrikai éhezés és
szegénység ellen és azok felszámolása a céljuk. Hangsúlyozzuk az
általános és politikai segítségnyújtás szükségességét, hogy Afrika
„szarva” (Szomália, Etiópia és Eritrea) képes legyen elérni a békét,
és fejlődni tudjon. Gratulálunk Angola népének a béke országukban
történő megteremtésében és megtartásában elért eredményeihez, és
felszólítjuk az embereket, hogy aktívan járuljanak hozzá Angola
helyreállításához. Határozottan követeljük az afrikai államadósságok
feltétel nélküli elengedését.
A változás és a forradalom
szele fúj újra Latin-Amerikában, igazolva azt, hogy vannak valódi
alternatívák az emberek számára, valamint azt, hogy szilárd
elvekkel, a népi mozgalmak, ha felismerik a támadásra alkalmas
pillanatot, súlyos csapást képesek mérni az imperializmusra. Ezt jól
mutatja az Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (FTAA) veresége,
amit az Egyesült Államok próbált Latin-Amerikára erőltetni, és az
ennek alternatívájaként kidolgozott indítvány egy olyan
Latin-Amerikai egység (ALBA) megteremtésére, amely politikai
elveken, gazdasági, szociális és kulturális integráción alapulna.
Támogatjuk a Dél-Amerikai Államok Közösségéhez hasonló
kezdeményezéseket. Kuba továbbra is az ellenállás példája és az
elvek védelmezője, és egy olyan ország, ahol a gazdasági blokád és
az erőszakos cselekmények egy méltóságteljes népet sújtanak, azt a
népet, amely védelmében szerte a világon a fiatalok és diákok új
generációi zárják szorosabbra soraikat, követelve többek között az
Egyesült Államok kormánya által igazságtalanul bebörtönzött öt kubai
szabadon engedését. Az Andok hegység és Amazónia területén lévő
államok népei lázadnak a szegénység és az igazságtalanságok ellen;
az őslakók küzdenek önrendelkezési jogukért és kultúrájuk
tiszteletéért; Kolumbia megmutatja, hogy nem az imperialista uralom
terve alapján, hanem sokkal inkább saját erejükből akarják
megteremteni a békét, a fiatalok és a diákok elkötelezettek ez
iránt; Közép-Amerika és a Karib-térség korrupt kormányok
hazaárulásait, a neokoloniális politika hatásait és fegyveres
beavatkozásokat (például Puerto Rico vagy Haiti esetében)
kénytelenek elviselni; az imperializmus nem törődik bele az népek
haladásába a déli kontinensen, abba, ahogy ezek a népek – néhány, az
imperializmusnak behódolt kormánytól eltekintve - keresik, és
fokozatosan megtalálják saját útjukat, azt az utat, amely a tömegek
központi részvételén alapul. A világ minden táján élő emberek és
fiatalok szolidaritásukat fejezik ki velük.
Ezzel a meggyőződéssel
gyűltünk össze ezen a Fesztiválon, örömmel és harcos szellemmel,
hogy rendíthetetlen szolidaritásunkat fejezzük ki Venezuela népével
és ifjúságával, különös tekintettel az önkéntesekre és a venezuelai
delegációra, a Bolivári Forradalmukra, amely tárt karokkal fogadott
minket. Láthattuk, hogy mire képes egy egységes nép, amely ha
elkötelezi magát a teljes szabadság iránt, nemzeti haladást tud
elérni. Azt is tapasztaltuk, hogy Venezuela csatlakozik testvérei
küzdelméhez a kontinensen, és szerte a világon. Venezuela számíthat
a világ fiataljainak és a diákjainak fellépésére, ha az
imperializmus gátolni próbálja az erőfeszítéseit.
A 16. VIT áttört a
cenzúrán és felülemelkedett az információs blokádon, amit az
imperializmus vetett ki. Az imperializmus nem akadályozhat meg
minket a tapasztalatok cseréjében, kötelékeink megerősítésében,
egyezmények kidolgozásában, egymás alaposabb megismerésében, abban,
hogy jobban megértsük a problémáinkat és azok okait, abban, hogy
elfogadjuk a kollektív elkötelezettséget, abban hogy egyesítsük
minden erőnket a problémáink megoldásának érdekében. Nem
akadályozhat meg abban, hogy megvédjük és harcoljunk az emberek
jogaiért. A fiatalok és a diákok, akárhol, ha veszélyben vannak,
tökéletesítik a szervezeteiket, mozgósítják az ifjúsági- és
diákmozgalmaikat és közös akciókkal kialakítják azok a politikai és
szociális öntudatosságát.
A végére értünk egy
hónapokon át tartó folyamatnak. Most jobb helyzetben vagyunk, hogy
folytassuk a küzdelmet – a megfelelő helyi, nemzeti, regionális és
nemzetközi szervezeteinken és struktúránkon keresztül – mindennapos
ellenségeink - az imperializmus, kizsákmányolás és háború – ellen.
A következő években, a
következő Fesztivál előkészítésének keretében folytatni fogjuk a
harcot és kiterjesztjük az akcióinkat legnagyobb méretű kitartással
és eltökéltséggel. Ez több, mint eddig bármi, ami garantálhatja a
17. VIT teljességét és a VIT-ek a XX. századi dicsőséges
történelmének folytatását XXI. században. Abban a században, amely
az emberek győzelmét fogja jelenti az imperializmus fölött.
A békéért és a
szolidaritásért, Mi küzdünk az imperializmus és a háború ellen!
A 16. Világifjúsági
Találkozó résztvevői
Caracas, Venezuelai
Bolivári Köztársaság, 2005. augusztus 15.
Fel
FELHÍVÁS
A XVI., Caracasban,
Venezuelában rendezendő Világifjúsági és Diáktalálkozóra
A fiatalok alkotják a társadalom
leghaladóbb, legradikálisabb, legdinamikusabb erőit. Ők a
katalizátorai a társadalom átalakulásának és haladásának. Minden
ország jövőjét meg fogja határozni eme fiatalok egyesült ereje. Ez
teszi őket a kapitalista globalizáció és az imperializmus ideológiai
hadjáratának egyik fő célpontjaivá. A fiatalok azonban fontos
szerepet játszanak a hadjárat elleni harcban is. Minden országban
vannak mozgalmak, amelyek ellenállnak az imperializmusnak, új
szociális rendszerekért küzdenek, elvetik a kapitalizmus eszméjét,
mint az egyetlen alternatívát és a népek hatalmát ajánlják az
egyetlen valós alternatívaként a neoliberális politika ellen. A
nagymértékű mozgósítás az iraki háború, a FTTA és a NATO ellen, jól
fejezte ki a fiatalok és általában az emberek ellenállását.
A világban lévő erők egyensúlyi
viszonyának megváltozásával az imperialista hatalmak fokozták az
agressziójukat, és fokozatosan egyesítik támadásaikat az emberiség
és a természet erőforrásai ellen. Azért, hogy fenntartsák, sőt
mélyítsék a hegemóniájukat az amerikai imperializmus és a
szövetségesei keresztes hadjáratot indítottak bárki ellen, aki az
útjukban állt. Ezt a hadjáratot nevezik a „terror elleni harcnak” és
a tömegpusztító fegyverekkel való fenyegetettséggel indokolják. Ez a
politika eredményezte Irak megszállását, a palesztin nép elleni
folyamatos agressziót és a Kubát, Venezuelát, Észak-Koreát és
Szíriát sújtó gazdasági blokádot. Továbbá e politikának a
beavatkozásai és szankciói okozták Afrika szenvedéseit, olyan
országokban, mint Nyugat-Szahara, Szudán vagy Zimbabwe. Az agresszió
igazi arca, az igazságtalanság és barbárság a társadalmak
militarizációjához a népek jólétének rovására.
A fiatalokat világszerte becsapják az
imperialista és neoliberális erők olyan nemzetközi intézményekkel,
mint amilyen például az IMF, a WTO, a G8, az Európai Unió vagy a
Világbank. Ugyanakkor a szakadék a szegények és a gazdagok, a
fejlett és fejletlen országok között egyre mélyebbé válik. A
kizsákmányolás, az éhezés, a munkanélküliség, az orvosi ellátás
hiánya, a szegénység és a nyomor mértéke az imperialista politika,
gazdaság és militarizáció hatására folyamatosan nő. És ezek a
tényezők katasztrofális körülményeket teremtenek emberek milliói
számára szerte a világon.
Különféle módokon, mindenütt a világon a
fiatalok küzdenek a kizsákmányolás, a blokádok, az embargók, a
szankciók, a faji megkülönböztetés és az idegengyűlölet ellen. Mi
küzdünk a békéért, a nemzeti szuverenitásért, a függetlenségért, az
önrendelkezésért, a demokráciáért, a biztonságért, a nemzetközi
szolidaritásért és egy nukleárisfegyver-mentes világért. Követeljük
a tiszteletét és védelmét az emberi és demokratikus jogoknak, a
szociális igazságosságnak, a nők jogainak, fenntartható fejlődésnek
és a környezetnek. Követeljük, hogy mindenki hozzáférhessen a
méltóságteli munkához, a munkajoghoz, az oktatáshoz, az egészségügyi
ellátáshoz, a sporthoz, a kultúrához és a technológiához.
Az 1947-ben alapított Világifjúsági és
Diáktalálkozó (VIT) a legnagyobb esemény a világon, amelyet a haladó
és demokratikus ifjúság szervez. A VIT az egyik fő kifejeződése a
fiatalok által vezetett antiimperialista, antifasiszta és
gyarmatosítás-ellenes erőknek. A sikeres XV. VIT után, amit 2001-ben
az Afrikai kontinensen és az arab régióban először Algériában
rendeztek, a XVI. VIT-nek 2005. augusztus 5-től 13-ig Venezuela
fővárosa Caracas ad helyet.
A XVI. VIT Venezuelában meg fogja
erősíteni a fesztivál szellemiségét, aminek értelmében ez egy
nemzetközi, antiimperialista, politikai-kulturális, széleskörű
tömegeseménye lesz az ifjúságnak és a diákságnak. Ezenkívül kedvező
alkalmat fog nyújtani, hogy kiterjeszthessük a szolidaritásunkat a
venezuelai emberek, a bolivari forradalom és minden a világon küzdő
ember felé.
A XVI. VIT-nek vissza kell tükröznie
azon nemzetközi ifjúsági- és diákmozgalmak gazdagságát, amelyek
ugyanúgy elkötelezték magukat a fesztivál szellemisége iránt, mint a
saját küzdelmeik és követeléseik felé. A fesztivál helyet fog adni
az eszmék és tapasztalatok cseréjének és platformot biztosít majd
arra, hogy koordináljuk és erősítsük a küzdelmünket a saját
országainkban.
A XVI. VIT egy nagy pillanat arra, hogy
fokozzuk az erőfeszítéseinket a közös érdekeinkért, az imperializmus
ellen. Felhívunk minden fiatalt és diákot, hogy csatlakozzon ehhez a
harchoz, és tevékenyen vegye ki a részét a XVI. Világifjúsági és
Diáktalálkozó megerősítéséből.
A Békéért és a Szolidaritásért! Mi
küzdünk az Imperializmus és a Háború ellen!
Munkára fel a sikeres a caracasi XVI.
Világifjúsági és Diáktalálkozóért!
2004. június,
Brazíliaváros, Brazília
|
